Íme a harmadik cikkünk az „Apró lépéseink” sorozatban. Ebben a hónapban a hőség elviselése mellett Nóri iratokkal és írószerekkel folytatta a már régebb óta tartó selejtezési rutinját. Timi pedig leginkább utazáshoz kapcsolódó tevékenységekről ír, illetve többek között szó esik a vegán étkezésről is.
Timi apró lépései
Július elején egy bölcsességfoghúzáson estem át, a hónap végén pedig Európába utaztam pár hétre. Ezek már külön-külön is elég meghatározó események az életemben, nem hogy egy hónapba besűrítve! Mind a foghúzás, mind az utazás sok szervezést-tervezést igényelt. Az egyiknél az étkezési rutinom változott meg, a másiknál pedig többek között ki kellett találnom, milyen tárgyakat pakoljak több mint 3 hétre, amik beleférnek egy kézipoggyászba.
Tökéletlen termékek megmentése – „hibás” szappanokat vásároltam
Az egyik helyi márkától szoktam rendelni szappanokat, mégpedig olyanokat, amik nem tökéletesek. Egy papírzacskóban érkeznek, összesen egy kiló. Az mindig meglepetés, hogy éppen milyen illatút, színűt és formájút kapunk. Az eredeti ár töredékéért juthatunk hozzá ezekhez a szappanokhoz. A céljukat ugyanúgy ellátják, minimális csomagolóanyaggal érkeznek, és még boldoggá is tesz, hogy egy helyi céget támogatok, akik nem dobják ki a tökéletlen termékeket!
Zöldségtermesztés az erkélyen – borsót szüreteltem
Egy korábbi cikkünkben már írtam, hogy ültettem pár növényt az erkélyre, köztük zöldborsót is, ami különösen nagyra nőtt azóta. Felfutott a korlátra, sőt még termést is hozott! Nem mondom, hogy egy borsólevesnyi összejött, de ennek a kevésnek is örültem. Egy kellemes júliusi reggelen a tükörtojásom mellé pár borsószemet is elnyammogtam. Korábban soha nem próbálkoztam borsót termeszteni az erkélyen, de igazán nem volt bonyolult.
Upcycling – cicajáték régi pólókból
Pár cicajáték előkerült egy dobozból, amiről már egészen meg is feledkeztem. Ezeket még régebben készítettem kiszakadt pamut pólókból. Felvágtam hosszú csíkokra a pólókat, sőt egy nadrágot is, és cicajátékokat fontam vagy csomóztam belőlük. A csomózós technikát még gyerekkoromban tanultam egy könyvből. Akkoriban rengeteg színes karkötőt fontam, a mozdulatsor pedig pont ugyanaz akkor is, ha egy póló darabjait próbálom összecsomózni.
Szerencsére egy cicát nem nehéz boldoggá tenni, ha játékról van szó. Minden papír- vagy textildarab, cipőfűző, zacskó és doboz játék számukra. De persze nem vetik meg az ajándékba kapott, háztartásunkba bekerülő plüssállatokat sem. Abszolút költségkímélő megoldás, ha azzal játszik a macska, ami már egyébként is van otthon. Például a mostani cicánknak még sosem vettem játékot, és tökéletesen elégedett így is.
Környezetbarát étkezés – csak vegán ételeket ettem 2 hétig
A bölcsességfog húzása azzal jár, hogy nem javasolt tejterméket enni napokig, mivel ez lassíthatja a seb gyógyulását, és könnyen okozhat elfertőződést. Magyarországon egyébként a tojást sem javasolták nekem évekkel ezelőtt, egy másik fogműtétnél. Tehát most végül sem tojást, sem tejterméket nem ettem kb. 2 hétig, biztos ami biztos.
A vegán étkezésről Fatival bővebben beszélgettünk a Nüansz podcast egy régebbi epizódjában. Ha többet szeretnél tudni a témáról, illetve érdekel, hogy mi köze van a diétának a környezetvédelemhez, hallgass bele!
Mivel elég sok tejterméket szoktam fogyasztani általában, ezért plusz kihívást okozott, hogy mit is egyek a műtétem után, ami nem hogy tejmentes, de laktató, rágni se kelljen, és persze finom is. Húst és tojást sem ettem ebben az időszakban, tehát teljesen vegánul étkeztem.
Többféle krémlevest is főztem magamnak ez alatt az idő alatt, viszont ezeket rendszerint tejjel szoktam krémesíteni, mert nem találtam olyan növényi tejet eddig, ami ízlett volna. Viszont most tej helyett új termékekkel kísérleteztem, sőt teljesen új recepteket találtam ki. Végül a kókusztejre esett a választásom, ezzel krémesítettem a leveseket. Krumplikrémleveshez és spenótkrémleveshez használtam, és meglepően finom lett mindkettő. A jövőben is megpróbálok több kókusztejet használni főzéshez, most hogy ilyen nagy rajongója lettem. Felfedeztem továbbá egy új zabtejet is, amit előszeretetettel fogyasztottam kávéhoz.
Ami szintén bevált, az a vegán gyümölcsjoghurt. Ezt a fajtát most próbáltam ki először, és annyira ízlett, hogy máskor is ilyet fogok venni a tejből készült joghurt helyett. Így még inkább csökkenteni tudom az állati eredetű ételeket az étrendemben.
Vásárlás helyett kölcsönzés – mérleget kértem kölcsön
Mindig, mikor Magyarországra látogatok, szükségem van egy mérlegre, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a kézipoggyászom nem lépi át a légitársaság által megadott súlyhatárt.
Mivel nincs itthon személyi mérlegünk, mert a saját súlyunkat sosem mérjük, ilyenkor mindig kölcsön szoktam kérni egyet a barátnőmtől. Számomra nem érné meg venni egy mérleget csak azért, hogy évente egyszer vagy kétszer használjuk. Ilyen esetekben a legjobb a kölcsönkérés!
Újrafelhasználás – mini kozmetikai tégelyek utazáshoz
Nagyon-nagyon régen, emlékszem, hogy utazáshoz mindig bevásároltam a mini flakonos termékeket a legközelebbi drogéria polcáról. És minden egyes alkalommal vettem mini tusfürdőt, mini naptejet, mini fogkrémet, mindenből ici-picit, ami pont elég max egy hétre. Sajnos akkoriban nem gondoltam bele, hogy ez mennyire pazarló a csomagolás szempontjából.
Na de, legalább annyit megtettem, hogy kimostam és elraktam a flakonokat, és később rászoktam arra, hogy újratöltögetem őket a saját kencéimmel minden út előtt. Azóta is tartom ezt a szokást, és viszem magammal a kedvenc krémeimet, csak áttöltöm őket előtte egy maximum 100 ml-s flakonba, hogy feljöhessenek velem a gépre.
Balra: mini flakon használat közben, ahogy épp megálltam naptejezni egy katedrális mellett Olaszországban
Bőrápolás a konyhából – kávézaccos-olívaolajos bőrradír
Amikor nem minden kence fér bele a folyadékos zacskóba, akkor bizony rögtönözni kell. A nyaralás alatt többször is hiányzott egy jó kis bőrradírozás, ami segít lekaparni magamról azt a rengeteg naptejet, amit még a tusfürdő se vitt le. Mivel bőrradírt nem vittem magammal az útra, eszembe jutott, hogy kávézaccból és növényi olajból remek radírt lehet készíteni. Fogtam tehát a kotyogós kávéfőzőt a reggeli kávé után, és a zaccot egy bögrében összekevertem egy kevés olívaolajjal. A masszát pedig bevittem magammal a zuhanyzóba, és pihe-puha bőrrel jöttem ki onnan. A konyhában úgy általában sok ételt/italt lehet találni, ami jó a bőrnek, ebben az esetben pedig plusz pont volt, hogy újrahasználtam valamit, mielőtt a komposztba dobnám.
Nóri apró lépései
Ehhez a bevezetőhöz akár használhatnám a billentyűzet másolás+beillesztés funkcióját, kicserélve a júniust júliusra, ugyanis gyakorlatilag ez a hónap is hőhullámmal és szelektálással telt. Ezen felül lett egy új pénztárcám, amire megérte várni.
Adományozás – papír-írószert adtam tovább
Alapvetően nehezen válok meg a tárgyaimtól, de szervezett adományozások tudnak ezen az érzésen enyhíteni. Már többször láttam ilyesfajta kezdeményezést sulikezdés előtt, és idén én is belevágtam egybe. Még gimi/egyetem időszakból megmaradt füzeteket, grafit- és színes ceruzákat, rajzlapokat és egy körzőt adtam tovább. Sőt, a családban is körbekérdeztem, és még onnan is sikerült összegyűjteni adományokat.
Balra: a sokat kibírt kanadai pénztárca. Jobbra: a kutyus találkozása az ablakos borítékkal
Hordd, amíg tudod! – lecseréltem a pénztárcám
A régi pénztárcámat még Kanadában, egy szuvenírboltban vettem. Nagyon szerettem, teljes mértékben kihasználtam, és azt gondolom, hogy hordtam, ameddig csak tudtam. Már egy ideje a fejemben volt, hogy kéne egy új, mert már elkezdett foszladozni az anyaga. Mindenképpen másodkézből szerettem volna beszerezni, ezért amikor betértem adományboltokba, akkor vetettem egy pillantást a pénztárcarészlegre is. Választék ugyan volt, de egyiket sem találtam igazán megfelelőnek. Kutatásom lehet, hogy egy évig is eltartott, de nem sürgetett az idő, végül is volt egy, amit használtam. Már éppen ott tartottam, hogy veszek egyet, amikor is kaptam egyet másodkézből. Abszolút megérte várni.
Iratszelektálás – régi papíroktól és borítékoktól váltam meg
Az iratokat legtöbbször a borítékjukban teszem el, hogy így is egyben tartsam a papírokat. Időről-időre, de legkésőbb évente egyszer átmegyek ezeken és kiválogatom a már nem kellő iratokat és borítékokat. Szelektálásnál a boríték „ablakát” – azt a kis műanyag részt, amin keresztül látszik a címzett neve és címe – eltávolítottam, a maradék pedig ment a papírszemétbe.
Krémhasználat az utolsó cseppig – elfogyott az ajakbalzsamom
Ezt már a júniusi fenntartható lépések listára is szerettem volna beleírni, mert akkor azt hittem, hogy egy hónapnyinál már kevesebb adag van a tárolóban. Ez nem így lett; még júliusban is használtam belőle, mielőtt elfogyott. Ennek egyik oka, hogy igyekszem maximálisan felhasználni a krémeket, és kis praktikákkal kipréselem az utolsó adagot is belőlük. Így például a tubusokat, mikor már nem jön belőlük krém, akkor szétvágom, az ajakbalzsamokat pedig egyszerűen elkezdem ujjal felkenni. Ebben a cikkben pedig Timi ír arról, hogy ő hogy készít új ajakápolókat és rúzsokat maradékokból.
Amire még nem találtam megoldást, hogy vajon a kiürült mini tárolókkal mit lehet kezdeni, a legtöbbre ugyanis nincs ráírva, hogy újrahasznosítható-e vagy sem. Timi mesélte, hogy náluk Kanadában vissza lehet vinni a drogériába az üres kozmetikumokat. Magyarországon ilyen általános gyűjtésről nem tudok, így marad a low waste vásárlás, újrahasználat és az upcycling. Egy-egy márkánál van mód visszaküldésre, például a Napvirág szappantól vásárolt üvegtégelyeket, egy alapos mosás után le szoktam adni a boltban, ahol visszaküldik a gyártónak, aki újrafelhasználja ezeket a tárolókat a termékeikhez.
