Skip to content

Apró lépéseink – pizzás doboz, használt tárgyak új élete, és a bolygóbarát közlekedés

  • Szerző:

Ismét jelentkezünk egy, a havi fenntartható lépéseinket összegyűjtő cikkel, ami már a második a sorozatban. Az első részben meséltünk többek között arról, hogy mi hogyan tartjuk karban ruháinkat, Timi által bepillantást nyertünk egy nyár eleji erkélycsinosításba, én pedig bemutattam egy kedves upcycling projektemet. Júniusban szintén inkább a lakásban tevékenykedtünk, szelektáltunk, de Timi részéről belekerült 1-2 utazással kapcsolatos tipp is.

Nóri apró lépései

A júniust fenntartható lépések szempontjából a szelektálásnak szenteltem. Ebben nagy mértékben közrejátszott a kinti meleg, ami abszolút nem ösztönzött arra, hogy kitegyem a lábam a szabadba. Így otthoni dolgaimat néztem át és döntöttem sorsukról. Kicsit vicces visszagondolni arra így július vége felé, amikor lassan túl vagyunk az eddigi leghosszabb hőségriadóval telt időszakon, hogy már júniusban is a meleg köré rendeztük napjainkat, és nem is tudtuk, hogy micsoda forróság vár még ránk.

Online ruhaeladás – újra megpróbálkoztam vele

Már egy ideje gyűjtögettem a ruhákat, amik méretben nem jók, nem kellemes az anyaguk vagy egyszerűen a stílust magát nem tudom elképzelni magamon. Általában van egy hosszú átfutási idő, míg végül megválok a ruháktól. Ez a kupac is, amit végül feltettem egy online térbe, 1-2 éve már vándorolt ide-oda a lakásban. Hol a szekrényben pihent, hol kitettem egy látható helyre, majd vizuálisan telítődtem, és ismét visszakerült a szekrénybe.

Még olyan is volt, hogy hónapok után találtam rá újra egy ruhára, és szükség volt egy próbahordásra, míg véglegesen eldöntöttem, hogy az anyaga túl szúrós nekem, így végleg kiszanáltam. Ilyesfajta huzavona után jutok el oda, hogy A.) eladásra kínálom, B.) elviszem adományboltba. A legjobb opció számomra, ha családon belül vándorol, így tudom, hogy jó helyre kerül, és még arra is van esély, hogy egyszer visszatér hozzám.

Internetes eladással már egy jó ideje nem próbálkoztam. Ennek oka, hogy túl sok stresszel járt, és egy ponton úgy éreztem, hogy ez az egész inkább elvesz az energiáimból, mint hozzáad. A dolgok lefotózásával töltött időt is felettébb soknak gondoltam anno, ezért most azt a taktikát követtem, hogy naponta maximum egy terméket töltöttem fel, így kiküszöbölve azt is, hogy egyszerre rohamozzanak meg az érdeklődők, amit szintén nem szerettem.

Szelektív hulladékgyűjtés helyesen – a pizzásdoboz-dilemma

Amikor pizzát rendelek, gondosan ügyelek arra, hogy fenntarthatóan váljak meg a dobozától. A teteje általában tiszta, ez kis darabokra tépve kerül a szelektív kukába. Az oldalai és az alja ennél már eggyel trükkösebbek. Ott a zsíros részeket külön szedem, és csak a tiszta részeket teszem be szintén az újrahasznosítósba. Kicsit aprólékos munkának tűnhet, de miért fontos ez?

Ugyan a szelektív hulladékgyűjtés már évek óta az életünk része – az FKF oldala alapján már 2003(!) óta vannak gyűjtőszigetek, 2015 óta pedig teljes körű a házhoz menő szolgáltatás –, nap mint nap tapasztalom azt, hogy a szabályok még továbbra sem tiszták. A 2 sarkalatos pont a papírhulladék tisztasága és a hulladék összetépése. Ezek apró dolgok, amivel tehetünk a környezetért és egymásért.

A szennyezett papírhulladék ugyanis kisebb hatékonysággal hasznosítható újra, és rosszabb minőséget eredményez. Az összetépés pedig azért fontos, hogy minél több hulladékot lehessen elszállítani. Sajnos gyakran tapasztalom, és ismerősökkel beszélgetve is kiderül, hogy nem egyedi eset, hogy egy-két doboz foglal el egy teljes szelektív kukát. Ha belegondolunk, így a levegő elszállításáért fizetnek, illetve oltári nagy nemtörődömség a többi emberrel szemben.

Adományboltozás – most nem vettem, csak leadtam

Általában vásárolni szoktam, de most azzal a céllal mentem be, hogy leadjak ruhákat. A válasz, amit gyakran hallok ott a „mit lehet behozni?” kérdésre az, hogy „mindent, ami egy háztartásban megtalálható”. Erre a lehetőségre már én is rávilágítottam egy korábbi cikkben. De bizonyos esetekben, ha nem vagyunk benne biztosak, érdemes azért rákérdezni egy-egy termékre, mielőtt leadjuk.

Ilyen volt nálam a buborékfólia is. Tudjátok, az a valami, amit gyerekkorunkban egyesével durrantottunk ki szórakozásból. Mivel sok törékeny tárgyat árulnak az adományboltban, például retro étkészleteket, rákérdeztem, vajon szükségük van-e buborékfóliára a csomagoláshoz. Örömmel mondták, hogy persze, vigyem. Hát így is tettem. Leadós csomagom további darabjai voltak: ruhák, játék, öntapadós ablakfólia (ami nekünk nem vált be, de mások talán tudják használni), kitűző, nyakbaakasztós kulcstartó.

Timi apró lépései

Június hónap kicsit mozgalmasabban telt nálunk, mint a május. Többször is mászkáltunk ide-oda barátokkal, így lett a listámban autózós és biciklizős rész is. Ezen kívül Nórihoz hasonlóan én is megváltam pár nem hordott ruhától, egész pontosan 2-től, illetve beszereztem használt tárgyakat egy kreatív projekthez. Továbbá lett egy légkondink is végre, ami ugyan nem a legkörnyezetbarátabb dolog a világon, de segít túlélni a forró napokat. Mert igen, Kanadában is lehetnek melegek a nyarak.

Környezetbarát közlekedés – bicós felvonuláson jártam

Az I Bike Budapest montréali megfelelője a Tour de l’Île biciklis felvonulás. Mióta itt élek, ez volt a második alkalom hogy részt vettem rajta. Lezárt utak, kellemes hangulat, sok-sok ember, vicces outfitek, és persze fagyi a végén!

Ugyan manapság már nem tekerek túl gyakran, Budapesten évekig mindenhova biciklivel közlekedtem, és erről egyébként egy videóban is beszélek a Youtube-on!

Városon belül az autó helyett mindig is a tömegközlekedést, gyaloglást vagy a bicót preferáltam. Ezek bármelyike jobb a környezet szempontjából, mint az autózás.

Közösségi autózás – legyen tele a kocsi!

Ha esetleg nagy ritkán autózunk, akkor bérelni szoktunk. Vagy ha többen utazunk valahova ismerősökkel, az ő kocsijukba huppanunk be. Júniusban is történt egy ilyen, ugyanis meghívtak minket egy kerti partiba vidékre, és be tudtunk csatlakozni másokhoz a kocsiba. Az autózás akkor a legfenntarthatóbb, ha sokan ülünk a járműben, mivel így kevesebb az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátás, és így kisebb lesz a szénlábnyomunk.

Komposztálás – egy régi fa fésűtől váltam meg

Volt itthon egy nagyon-nagyon régi fésűm, amit még ajándékba kaptam, valamiféle testápoló csomag részeként. Fából készült a nyele és a sörtéi is, és csak kevés műanyagot tartalmazott. A fésű műanyag része, ami a sörtéket tartotta, elkezdett szétszakadni, és sajnos menthetetlen állapotú lett. A műanyagot kidobtam a sima kukába, de szerencsére mivel a fésű nagy része fából készült, és a sörték is, komposztálható volt majdnem az egész.

Újrafelhasználás – elektronikus termékek doboza macskafekhelyként

Rendeltünk egy hordozható légkondit, ami persze nem a világ legkörnyezettudatosabb dolga, de sajnos a lakásunkban akár 31 fokig is felmegy a hőmérséklet nyáron, és mindez óriási páratartalommal társul. Tehát nem bírtuk tovább légkondi nélkül, akármennyire is harcoltam évekig, hogy „márpedig én nem veszek légkondit, mert az nem fenntartható”.

A lényeg az, hogy a cicánk imádja a dobozokat, akár papírból, akár hungarocellből készülnek. Ezért a nagyobb elektronikus termékek hungarocell csomagolását rendszerint cicaágyként szoktam újrahasználni. A dobozt először belerakom egy műanyag zacskóba, majd pedig beletekerem egy sálba vagy plédbe, és már kész is a cicaágy. Csak úgy magában sose szoktam odaadni neki ezeket a dobozokat, mert egyrészt szétrágja és lenyelheti a darabkákat, másrészt nem élvezetes takarítani a fehér műanyag golyócskákat a parkettáról.

A hungarocell egyébként azért rossz, mert nem dobható bele egy átlagos szelektív kukába, és csak nehezen újrahasznosítható, főleg akkor, ha szennyezett. Viszont az FKF hulladékudvaraiban le tudod adni őket, ha Magyarországon élsz. Mivel itt nálunk Québec tartományban jelenleg még nem hasznosítják újra ezt az anyagot, mindig próbálok valami új funkciót találni a háztartásunkba bekerülő hungarocellnek.

Ruháim új élete – nem hordott ruhákat ajándékoztam egy barátnőmnek

Az új (vagy használt) ruhák beszerzését idén tudatosan visszafogtam. Az egyik célom erre az évre az, hogy kevesebb ruhát vegyek, mint tavaly. Majdnem 7 hónap elteltével még nem tudom megmondani, hogy sikerülni fog-e, de azért igyekszem. Eddig jó úton haladok.

És persze azzal együtt, hogy kevesebb ruha kerül be a szekrényembe, próbálok minél többtől megszabadulni, leginkább úgy, hogy továbbadom őket barátoknak, családnak. Ebben a hónapban is elajándékoztam 2 ruhadarabot az egyik barátnőmnek.

Használt termékek vásárlása – egy kreatív projekthez szereztem be alapanyagokat

Az idei nyár egyik projektje, hogy az egyik festményemet szeretném vászontáskára nyomtatni, és ehhez kerestem vagy Kanadában gyártott, vagy second hand vászontáskát. Végül megrendeltem két darabot egy helyi online használtruha-boltból. Meg akkor már rendeltem hozzá egy pólót magamnak, meg egyet ajándékba Nórinak.

Személyesen már egyébként fél éve nem merek használtruha-boltokba bemenni, mert a legtöbbször túlvásárolom magam: „de hát olyan olcsó!”. Tehát számomra a legkörnyezettudatosabb, ha be sem teszem a lábam ezekre a helyekre, mert képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek.

Viszont annak örülök, hogy találtam natúr vászontáskát a projektemhez, és nem kellett valami tengerentúli gyárban készült terméket újonnan megvennem.


Megosztom:

Vélemény, hozzászólás?