Emlékeztek még, mivel indítottuk a Nüansz podcast összes epizódját? Azzal, hogy megkérdeztük egymást Fatival, hogy:
„Na, és milyen fenntartható dolog történt veled az elmúlt két hétben?”
Ez a kérdés inspirálta új cikksorozatunkat, az „Apró lépéseink”-et, ahol havonta összegyűjtük Nórival, milyen környezettudatos tevékenységeink voltak az adott hónapban, miféle fenntartható szokásoknak hódoltunk.
Számomra nagyon szórakoztató, ha tudatosan figyelem az efféle tevekénységeimet, és extra motivációt ad, hogy utána cikket írok belőle. Főleg, hogy ezek mind teljesen hétköznapi dolgok, melyek között biztosan te is találsz olyat, ami már szerepel a szokásaid között, vagy akár olyat, amit legközelebb szívesen kipróbálnál.
Timi apró lépései
Május közepén megérkezett Montréalba a nyár, kellemes-kellemetlen (kinek mi) 30-35 fokos hőérzettel. És ez azt jelentette, hogy hirtelen elkezdtem fókuszálni az erkélyünk berendezésére, dekorálására. Így a „tudatos listám” legtöbb pontja ehhez kapcsolódik. Illetve a lakásunkat is átrendeztem kicsit, és varázsoltam benne magamnak egy irodát, továbbá egy új darabbal gyarapítottam a nyári gardróbomat, és javítgattam is régebbi ruhadarabokat.
Növényültetés – legyen dzsungel az erkélyen!
Tavaly tavasszal költöztünk a mostani lakásunkba, és akkor még nem igazán volt időm növényültetéssel foglalkozni. Na de idén más a helyzet! Pár, földdel teli láda egész télen kint pihent az erkélyen, és meglepetésemre nőttek is benne dolgok, amiknek legtöbbjéről fogalmam sincs, hogy micsoda, de nem is érdekel egészen addig, amíg „valami zöld”, mert minél nagyobb a dzsungel, annál jobb. Sőt, kihajtott 2 darab juharfa is, aminek magját idefújta a szél a szomszédos fákról.
A többi ládába magokat ültettem, méghozzá olyanokat, amiket még Fatitól kaptam. Egy befőttesüveg tele különböző magok keverékével, ezzel a felirattal: „Csíráztatni való magok”. Mivel nem volt kedvem csíráztatni, inkább elültettem őket. Lencse, sárgaborsó, szója, zöldborsó; erre a négyre emlékszem. Nos, ezek a magok szépen növögetnek azóta is, és némelyik boldogan fut fel az erkély korlátjára.
Bútorkarbantartás – asztalfestés
Van nekünk egy 5 éves fa erkélyasztalunk (lásd a fenti képen), ami kicsit már megfáradt az elmúlt nyarak alatt. Teljesen kiszáradt a fa a napsütéstől, esőtől, széltől, és igazán ráfért már egy festés. Végül egy színtelen pácot vásároltam hozzá, mivel csak ezt lehetett kis kiszerelésben kapni a közeli boltban. Ebből két réteget kentem a fára. Kicsit sárgásabb lett az összhatás, mint amire számítottam, de a célnak megfelel. Talán így még pár évig tudjuk használni az asztalt anélkül, hogy újat vennénk.
Zöld energia – napelemes égősor
Mivel nagy rajongója vagyok az égősoroknak bel- és kültéren egyaránt, mindenképpen szerettem volna az erkélyre is hangulatvilágítást. Nincs kint konnektorunk, ezért napelemes, illetve akksis világítás jöhetett csak szóba. Egy kis kutatást igényelt a dolog, mivel nem sok napelemes fényfűzért kapni errefelé, de végül sikerrel jártam, és vettem egyet. Az egyik virágcserépbe fogom beleszúrni a napelemet, ahol órákig kapja majd a napfényt, sötétedés után pedig magától felkapcsol. Ugyan még nem jutottam el addig, hogy felrakjam, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni.
Újrafelhasználás – termékek dobozai és kaspók rendszerezéshez
A lakásunk legkisebb szobáját kineveztem a saját irodámnak. Eddig egyébként a férjem dolgozott itt, én pedig a nappaliban. Fő a változatosság, most megcseréltük a kettőt. Berendeztem egy saját kis kuckót, ahol kiraktam az íróasztalomra az összes festékemet, ecsetemet, tollamat, hogy szem előtt legyenek, és így még több alkotásra inspiráljanak. Ezeknek a rendszerezéséhez felhasználtam egy-két régi kaspót, melyekben éppen nem laktak növények, és egy fa dobozt, amit ajándékba kaptam egyszer régen, továbbá egy papírdobozt is, melyben korábban egy elektronikus terméket vásároltunk. Amikor újonnan veszek bármilyen tárgyat, aminek tetszik a doboza, mindig meg szoktam tartani. Sose lehet tudni, épp melyik méretű doboz jön jól a következő lakásrendezgetésnél vagy dekorálásnál. Ezeket persze rendszeresen újra is használom, ahányszor csak tudom.
Az új irodám falának dekorálásához is felhasználtam már meglévő tárgyakat, mégpedig magazinokból kivágott képeket, amiket egyébként évek óta gyűjtök. Ezeket leginkább évszakspecifikus inspirációs táblákhoz szoktam felhasználni, de néha bekeretezem őket és felrakom őket a galériafalamra.
Műanyagmentes vásárlás – egy új arctisztító hab
A hónapban kipróbáltam egy új arctisztító habot, mert különösen tetszett, hogy műanyagmentesen lehet kapni az utántöltős kiszerelést. Az eredeti flakonos termék persze műanyag, de mivel nekem már volt itthon flakonom, az utántöltőt rendeltem meg online, ami teljesen műanyagmentes. Egy papírba csomagolt üvegcsében érkezett az utántöltő koncentrátum, amihez nekem kell vizet adnom, és utána már tölthető is a flakonba. Az ilyesmit kifejezetten szeretem környezeti szempontból, mert a legtöbb hasonló termék nagy százalékban tartalmaz vizet, és nem fenntartható, hogy vizet utaztatunk keresztül a világon műanyag flakonokba töltve. Persze, a szilárd samponok, szappanok és arctisztítók a kategória győztesei, de én már megelégszem a csökkentett víztartalommal is, főleg hogy szilárd arctisztítóból még egyet sem találtam, amit szeretett volna a bőröm.
Az arctisztító koncentrátum további előnye, hogy itt helyben gyártották, természetesek az összetevői, állatkísérlet-mentes, és persze az is, hogy egy olyan flakont tudtam felhasználni hozzá, ami már volt itthon.
Maradékok felhasználása – régi rúzsokból újat
Új rúzst készítettem régi termékek maradékából. Mikor elfogy egy tubusos rúzsom vagy ajakápolóm, a maradékokat ki szoktam kaparni belőlük egy festőkés segítségével (micsoda többfunkciós eszköz!). Lehet használni a célra például hurkapálcikát is, vagy amit épp találsz otthon és megfelel a célnak. Ezután a maradékokat összekeverem, és egy fém tégelyben szoktam összeolvasztani őket a tűzhelyen, hogy utána a mágneses sminkpalettámba bele tudjam rakni. A tégelyekben egyébként eredetileg korrektort szoktam rendelni, és mikor az elfogy, kitisztítom a tégelyeket, és elrakom őket. Így újra fel tudom őket használni új kencék készítéséhez.
Ruhajavítás – egy top új élete
Pár szezonnal ezelőtt kiselejtezésre ítéltem egy régi sportfelsőmet, mivel túl hosszú volt a pántja nekem, és emiatt sosem használtam. De mivel tetszett a színe és az anyaga, úgy döntöttem, inkább levágok egy keveset a pántból és visszavarrom. Ez egy viszonylag egyszerűen javítható probléma volt, így gyorsan meg tudtam birkózni vele. Azóta már hordtam egyszer, és nagyon boldog vagyok az eredménnyel.
Többfunkciós tárgyak – muffinforma = jégkockatartó
Minden nyáron előkerül a konyhaszekrényből az a pár darab, szív alakú szilikon muffinforma, amiket jégkockatartónak használok évek óta. 2011-ben vásároltam őket Bécsben, szerintem már akkor is gyertyaöntéshez, mivel muffint már akkoriban sem sütöttem, és azóta is csak egyszer. Gyertyákon kívül készült már bennük testápoló tömb is egyébként, és persze rengeteg jégkocka. Mindig örülök, ha bizonyos tárgyaknak újabb és újabb funkciókat találok ki. Addig sem kell újat vásárolni.
Helyi alkotók támogatása – rövidnadrág a nyári ruhatárba
A nyári ruhatáram legtöbb új darabját még télen beszereztem, a leárazások alatt. Nyári ruhát venni télen sokkal-sokkal olcsóbb, mintha épp szezonon belül lennénk. Ez persze fordítva is igaz: az első és egyetlen újonnan vásárolt téli kabátomat is július közepén szereztem be, amikor Montréalba költöztünk. Ez 5 éve volt és a kabát azóta is tökéletesen véd a -20 fokokban.
Egy-két kedvenc helyi márkám nem csak télen, hanem még most június környékén is szórja ki a régebbi nyári kollekciókat, kedvezményes árakon. Így hát vásároltam egy rövidnadrágot, mert abból elég rosszul állok jelenleg. Ez a márka itt a városban varrja a ruhákat, és mivel boltjuk is van, még egy postázást is megspóroltam, és elmentem érte metróval.
A kis helyi alkotók termékeit mindig akciósan szoktam megvásárolni. Mikor megjelenik egy kollekció, végiglapozom gyorsan, Pinterestre elmentem a kedvenc darabjaimat egy privát táblára magamnak, és ha leárazáskor még mindig tetszik valami, akkor megveszem.
Nóri apró lépései
Amilyen nagy izgalommal és lendülettem vágtam bele ebben a hónapban a fenntartható dolgaim összegyűjtésébe, olyan hamar feledkeztem is meg róla. Hisz tudjuk, egy új szokás elsajátításához idő kell. Azért örülök, hogy így is sikerült pár dolgot feljegyeznem, és visszaolvasva a májusi kedvencem egyértelműen egy régi tárgy újragondolása volt.
Fenntartható öltözködés – szöszölés, javítás és körforgás
Szerencsére egyre nagyobb divatja van a körforgásos ruházkodásnak, amit én is évek óta előszeretettel űzök. Májusban például Timihez hasonlóan, én is varrtam. Mindig van pár ruha félrerakva, amit meg kell varrni. Gondolkodtam is, hogy ez egyáltalán kinek mondana újdonságot, hiszen a környezetemben mindenki varr. Aztán körbekérdeztem a barátaim között, hogy szoktak-e varrni és a meglepő válasz általában a „nem” volt.
Varrni én sem tudok. Tudásom még az általános iskola technika órájáról felszedett ismeretekből építkezik. Arra jöttem rá, hogy nekem a varrás egyfajta fókuszált, meditatív állapotot eredményez, így különösen jótékony hatással van rám egy stresszes nap végén. A varráson túl elektromos szöszölővel, leánykori nevén boholytalanítóval is törekszem megőrizni ruháim állapotát.
Mivel méretváltásban vagyok épp, ezért a hónapban többször is ellátogattam adományboltba. De ami ennél is jobb, hogy anyuval egymás szekrényéből vásároltunk. Régen amennyire nem szerettem osztozkodni a ruhákon, most annál nagyobb örömet okoz. Azért is szeretem ezt a családon belüli ruhacserét, mert így nem megválunk a szeretett ruhadarabjainktól, hanem kölcsönadunk és kölcsönveszünk, azaz körforgásban tartjuk őket.
Szelektív hulladékgyűjtés – hazaviszem magammal a szemetet
Az alap, hogy szemetet nem dobok el, illetve ha kiesik a táskámból, és észreveszem, akkor felveszem. Viszont a minap gondolkodtam azon, hogy egy ideje már a szelektív szemetet haza is viszem, ha jártamban-keltemben használok ilyesmit. Na nem az összeset, hanem azokat, amiket el kell még mosni.
Szerintem akkor kezdtem el ezt alkalmazni, amikor az egyik pláza bevezette a szelektív hulladékgyűjtést az éttermes részen. Akkor szembesültem vele, hogy jó, jó ez a kezdeményezés, de mit kellene tennem a kiürült műanyag ételtartókkal? Hiszen otthon ezeket kiöblítem, mielőtt kidobom őket. Kimossam, vagy csak dobjam bele? Mások vajon hogy csinálják?
A többség úgy döntött, hogy beledobja kajamaradékosan a szelektív kukába a dolgokat. Végül is nem voltak instrukciók, amik ellenezték volna ezt. No de, én már annyira megszoktam, hogy csak elöblítve rakom be, hogy inkább hazavittem, és azóta is ezt teszem. Ugyanez a helyzet akkor is, ha van szelektív szemetem, de nincs a közelben megfelelő kuka.
Egy kifőzdében, ahol mostanában gyakran ettem, szintén ezt tapasztaltam. Timi fel is vetette egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy miért nem használom azt, amit már megvettem? Ez a gondolat szöget ütött a fejemben. Azóta megkérdeztem, hogy a náluk vett műanyag dobozt újra tudom-e használni, mire azt a választ kaptam, hogy természetesen, sőt saját tárolót is vihetek, mert le tudom mérni előtte. Plusz pont!
Upcycling – régi naptárból fali kép
Még tavaly találtam két naptárat a társasház közös részében. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, amit már több lakóközösségnél és munkahelyen láttam. A lényege, hogy a felesleges tárgyakat a lakók leviszik egy közös térbe, ahol új gazdára találhatnak a nekünk már nem kellő tárgyak. A legjobb az egészben, hogy ezek a helyek általában nincsenek is megjelölve, hogy „na itt teheted le a már nem használt dolgaidat”, hanem teljesen egyértelmű, hogyha valami ott van, akkor szabad a vásár. Ilyen egy igazi önszerveződő folyamat.
Na de, visszatérve a falinaptárakra. Ezek látszólag saját fotókból készített, természetet és budapesti pillanatokat ábrázoló képek, ami tovább növeli számomra az értéküket. A képkereteket másodkézből, a helyi adományboltból szereztem be, így azt gondolom, ez volt a hónap legfenntarthatóbb cselekedete. A legjobb szerintem az egészben, hogy 24 darab képet tudok variálni kedv szerint. Szóval köszönöm kedves idegen, hogy elkészítetted ezt a falinaptárat. Nagyon szép utóélete van.