Első találkozásom az adományboltokkal még az egyetemi évekre tehető vissza. Egy évfolyamtársam invitált be egy ilyen helyre, és bevallom, némi félelemmel léptem át a küszöböt. Azt feltételeztem, hogy ez a rászorulóknak van, és én illetéktelenül megyek be oda. Persze végül követtem őt, és egy vicces, jó hangulatú pár órát töltöttünk el. Főleg ruhákat próbálgattunk, és válogattuk a szebbnél szebb retro karácsonyi díszeket.
Így szoktam rá az adományboltozásra
Akkoriban már pár éve lelkesen látogattam a turikat, ezért először ösztönösen a ruhákat kerestem a szememmel, majd később áthelyeződött a hangsúly minden másra. Ugyanis egy adományboltban MINDENT is lehet találni! A teljesség igénye nélkül így jutottam hozzá például egy autósporszívóhoz, angol szótanuló kártyákhoz vagy egy teljesen új, bambusz ékszertartó dobozhoz.
Egy idő után már rutinos adományboltba járó lettem, és feltűnt, hogy mik azok, amik tényleg mindig megtalálhatók ezeken a helyeken, ráadásul nagy mennyiségben. Ilyenek a ruhák, könyvek, dísztárgyak, evőeszközök, étkészletek, háztartási eszközök, na és a poharak. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem vagyok nagy pohártörő. Igazából nem is tudok visszaidézni olyan pillanatot, amikor valami csörömpölve, apró darabokban érkezett nálam a padlóra. Így megkockáztatom, ha leállna a pohárgyártás a világban, az adományboltokban akkor is – kis túlzással ugyan – lenne elég még pár generációnak.
Na és mi az, amire nem számítottam, de nagy tételben kapható itt? Hát a papír-írószer! Tollak, színes ceruzák, szövegkiemelők, füzetek, csatos mappák, minden nagyon jó állapotban. Az egyik szelektáló kör után én is adtam le megmaradt füzeteket, tollakat. Ugyan tudom, hogy az adományba adás tulajdonképpen az elengedésről is szól, mégis amikor újra az üzletben jártam, csak-csak odapillantottam, hogy megvannak-e még a leadott tárgyak. Sajnos megvoltak. Viszont a sulikezdés körül végre elvitték őket!
Adományboltba járni azért is jó, mert felér egy időutazással, ugyanis többször lehet találkozni ismerős tárgyakkal a gyerekkorunkból. Már a hozzájuk kapcsolódó emlékek felelevenítéséért is jó betérni ezekre a helyekre. Ilyen érzés volt például újra látni azt a tányért, amiből a nagymamámnál ettem mindig az ebédet. Sajnos az a tányér nem volt olyan állapotban, hogy hazahozzam, de azóta mindig vetek egy pillantást a polcra, hátha egyszer ott lesz az a bizonyos rózsás tányér a többi kincs között.
Azt nem tagadom, hogy egy fokkal azért nehezebb megtalálni a keresett dolgot annál, mintha csak egy átlagos boltban tanakodnánk, hogy melyik színt válasszuk a sok ugyanolyan termék közül. Viszont ez is élvezetessé teszi magát a folyamatot és talán értékesebbé a tárgyat, amit végül hazaviszünk magunkkal.
Hogy akadályozom meg az impulzusvásárlásokat?
Felmerülhet a kérdés, hogy oké, nagyon sok minden megtalálható nagyon olcsón, hogyan akadályozom meg az impulzusvásárlásokat? Erre a válaszom az, hogy teljes egészében sehogy, de törekszem rá. Például van egy listám azokról a dolgokról, amik szükségessége már megfogalmazódott bennem, de nem kell azonnal beszereznem őket. Már csak azzal, hogy leírom, ráirányítom a figyelmemet azokra, amiket elsőként nézek meg a boltban, és általában ezután kanyarodok a további területekre.
Az utóbbi időben azt is alkalmazom, hogy elsőként adományboltba megyek, és ha nem találom, amit kerestem, csak ezután döntök az újonnan vásárlás mellett. Ez az új szemléletmód vezetett oda, hogy használtan jutottam hozzá ajándéknak szánt, kiváló állapotú szövegkiemelőkhöz.
Végül jó stratégia lehet az is, hogy időnként vásárlási szándék nélkül térképezzük fel a kínálatot. Így egyrészt tisztában leszünk a bolt aktuális kínálatával, és adott esetben még akár meglepetéskincsekre is bukkanhatunk.
Én őszintén nagyon örülök, hogy egyre népszerűbb ez a vásárlási forma, és sorra nyílnak meg a jobbnál jobb adományboltok. Amiket én nagyon szeretek és bátran ajánlok: a SZIA, Cseriti bolthálózat és Pakk adománybolt.
Nektek mi a kedvenc kincsetek, és melyik adományboltban találtatok rá?