Cikksorozatunk legújabb részében az utazással kapcsolatos tudatos lépéseinkről számolunk be. Lesz szó többek között közlekedésről, szuvenírekről, komposztálásról és könyvekről. Ezen kívül Nóri ír még az ételrendeléssel járó extra dolgok újrahasználatáról, valamint Timi is megosztja egy tapasztalatát a montréali üveg újrahasznosításáról.
Nóri apró lépései
Az utazások során mindig kicsit megborul a rutinom, hajlamos vagyok kevesebbet tervezni-szervezni, és van, hogy becsúszik pár kevésbé fenntartható lépés. A következő sorokat mégis inkább azoknak az apró sikereknek szentelem, amiket így is elértem, hogy emlékeztessem magamat és másokat is arra, hogy tényleg minden kis lépés számít.
Vonatoztunk és majdnem buszoztunk Olaszországban
Egy korábbi olaszországi nyaralásom során is közlekedtem már vonattal, de idén Timivel együtt is kipróbáltuk. Így jutottunk el többek között az Iseo-tóhoz, a Garda-tóhoz, és a reptértől a szállásunkig is. Egyszer megpróbálkoztunk a busszal is, habár Timi előre figyelmeztetett, hogy az olasz buszok elég megbízhatatlanok. Gondoltuk, hátha most szerencsénk lesz, dem jött be, ugyanis teljesen kimaradt a járat.
Buszra egyébként több módon is volt lehetőségünk jegyet váltani, az Arriva appban online vagy különböző viszonteladó boltokban, amiket szintén az alkalmazásban, egy térképen ki tudtunk keresni. Vonatjegyet is többféleképpen tudtunk venni, papírmentes formában az Omio oldalán vagy a vonatmegállóknál automatából. Fati és Timi egyébként egy egész podcast-részt szentelt a vonatközlekedésnek, így ha érdekel mélyebben ez a téma, hallgass bele az epizódba itt.
Újrahasználtam a vonatjegyem könyvjelzőként
Habár van itthon egy rendes könyvjelzőm, nem igazán emlékszem, hogy gyakran használtam volna. Tudjátok, olyan szép, díszes, hosszúkás papír vagy textil, amit direkt ezzel a céllal gyártottak. Könyvolvasáskor általában inkább azt használom könyvjelző gyanánt, ami éppen a kezem ügyébe kerül; zsepik, papír darabkák, vonaljegyek, vagy legutóbbi alkalommal az olaszországi vonatjegyem is.
Az egész úgy indult, hogy Timi vette először nekünk a jegyeket és ő az online módot válaszotta, ami egyébként szintén tudatos, itthon én is preferálom a papíralapúval szemben. Második alkalommal, amikor rám esett a sor, én inkább a papíralapú jegy vétele mellett döntöttem, és rögtön fel is használtam könyvjelzőnek az utazás során, és azóta is a könyvemben van.
Azért is szeretek ilyen random dolgokat használni, mert ezek azon túl, hogy nagyon praktikusak, nem termelnek felesleges szemetet, és emlékeket őriznek. Ugyanis mindig, amikor előveszem a könyvet, elidőzöm a vonatjegy felett és felidézem a jó pillanatokat az utazásról.
Nem vettem szuveníreket, mondjuk véletlenül, de nem is bánom
Régen nagy szuvenírgyűjtő voltam. Mindig minden utazásról haza kellett hoznom valamit emlékbe. Emlékszem, anno azokért a hógömbökért voltam teljesen oda, amiknek a talapzatára rá volt nyomtatva az aktuális város, ország neve. Még ma is vannak tárgyak, amiket szívesen vásárolok, például hűtőmágnesek, de igyekszem ezekből is a természetes anyagokat preferálni. Így általában fémből, fából vagy kőből készültek jönnek velem haza. Ezt a szokásomat egyébként Kanadában kezdtem el. Québec City-be utaztam, amikor egy szuvenírboltban megláttam a várost ábrázoló, fémből készült hűtőmágnest, és ott valami átkattant bennem. Ajándékba pedig általában valami különlegesebb édességet vagy lekvárt szoktam vinni a helyi élelmiszerboltból.
A legutóbbi utazásomon azonban csak egyszer jártunk ilyen helyen, ahol ugyan átfutott a fejemben a gondolat, hogy „na, most itt az alkalom megvenni azt a szuvenírt”, de akkor valamiért nem fért bele az időbe. A nyaralás során addig húztam-halasztottam ezt, hogy végül csak nagyobb sietség és stressz árán tudtam volna bármit is venni, így egy ponton teljesen elengedtem. Utólag azt gondolom, hogy ez volt a jó döntés, ugyanis a rohanásnak csak nem átgondolt vásárlás lett volna a vége.
Hű társam, a kulacs
A nagy melegre való tekintettel, olaszországi nyaralásunkon előszeretettel kerestük fel a hűvös helyiségeket, ahol egy kis szusszanás mellett a kulacsainkat is megtöltöttük friss vízzel. A kulacsom egyébként hűséges társam már évek óta, még egy futóversenyen kaptam és azóta is azt használom.
Többször hallottam, olvastam másoknál, hogy a fenntarthatóbb életmódjuk egyik első lépése a a kulacs vagy a vászonszatyor beszerzése volt. Nos, nálam nem tudom, hogy melyik volt előbb, de az biztos, hogy ez az kulacs idén már az 5. évét tapossa nálam és szerintem még jó ideig velem is marad. Egyébként ezzel az egy termékkel teljesen ki is tudtam váltani a palackos víz vásárlását, így rengeteg műanyag hulladék termelődését akadályoztam meg.
Az ételrendeléssel járó többlethulladékom csökkentése
Valljuk be, ételt rendelni nem a legfenntarthatóbb dolog, de ezt is lehet egy fokkal fenntarthatóbbá tenni. A rendelésekhez kapott extra dolgokat általában elrakom és később használom el őket. A csomagolás jobb esetben papírzacskó, rosszabb esetben műanyag. Ha tiszta, akkor később újrahasználom otthon szelektív kukaként. A csomaghoz továbbá jár még szalvéta is. Ezt is elteszem későbbre, és ezzel szoktunk feltörölni konyhában kiömlött dolgokat, mondjuk kávéfoltot. Már jó ideje egyáltalán nem vettem papírtörlőt, s így a konyharuhákból sem kell mosogatni a kávéfoltokat.
No és talán a legnehezebb kérdés az extra evőeszközök. Nekem is van egy egész kollekcióm, ami várja, hogy valami kreatív projektben felhasználjam. Szerencsére már több étteremben létezik olyan opció, hogy ki tudjuk szedni az evőeszközöket a rendelésből, illetve többnél sokszor plusz pénzt számítanak fel, ha mégis kérsz extra villát, kanalat, pálcikát. Egyszer egyébként már sikerült ilyen kreatív projektet végigvinni: evőpálcikákból készítettünk szappantartót, ami szuperül funkcionált.
Timi apró lépései
Egész augusztusban csak pár nap volt, amikor épp nem utaztam sehova. Ahogy hazaértem Európából, kb. egy hetet pihentem itthon, és már indultunk is tovább egy Montréaltól 2 órára fekvő tóhoz, hogy eltöltsünk pár napot egy faházban a barátainkkal. Úgyhogy ehhez híven a mai listám csupa-csupa olyan eseményt, szokást tartalmaz, amik utazásaim során történtek, Olaszországban, Magyarországon, és persze itt Kanadában is.
Kölcsönkért és könyvtári könyveket olvastam
Nem vásároltam papírkönyvet már több mint 5 éve, ha nem számoljuk a francia nyelvkönyvet, amit kiköltözésünkkor szereztem be. De más papírkönyvet nem vettem azóta se. Mikor Magyarországra utazom, általában leemelek valamit a „családi könyvtár” polcáról, és azt olvasom az utazás alatt; a tengerparton, vonaton, buszon, repülőn, szállásunk erkélyén, nagymama kertjében vagy emberekre várakozva egy padon a Margitszigeten. Tavaly Szilvási Lajosra esett a választás, idén P. G. Wodehouse-ra. A Szilvásit végül magammal hoztam Montréalba is, hogy be tudjam fejezni, de Wodehousenak megvan az az előnye, hogy eredetileg angol nyelven ír, tehát be tudom szerezni könyvtárból itt nálunk is, mert hogy nem értem a végére.
Ha érdekel, miért fenntarthatóbb használt könyveket olvasni vagy könyvtárba járni, mint újakat vásárolni, hallgasd meg egy korábbi podcast-epizódunkat a témában.
Ruhákat cserélgettem a családdal
Már ősidők óta tartjuk azt a szokást a családban és barátok között, hogy ruhákat cserélgetünk egymással. Ha valamit meguntunk vagy már nem jó ránk, továbbadjuk olyannak a környezetünkben, akinek tetszik és tudja használni. Montréalba költözésem sem vetett véget ennek a remek szokásomnak. Mikor Magyarországra utazom, a bőröndbe mindig bekerül pár ruhadarab, amit a rokonaimnak vagy barátnőimnek szánok, illetve hazahozni is szoktam ezt-azt, amit kapok.
A legnehezebb mindig az, hogy több mindent szeretnék visszahozni magammal, mint ami a kézipoggyászomba befér. Idén is sikerült jól megtömnöm a bőröndöt visszafele. Most leginkább őszi és nyári felsők voltak többségben, de hoztam haza egy sálat is, melltartót, egy leggingst, miniruhát, sőt egy cipőt is. Ja és igen, odafele direkt kevés cuccot szoktam pakolni, hogy visszafele minél több beférjen!
Vettem pár bio kencét utazás alatt
Kicsit elszámoltam a naptejmennyiséget az európai utazáson, és túl hamar elfogyott majdnem az összes. Direkt csak egy pici flakonba töltöttem át magamnak naptejet az útra, hogy a kézipoggyászba tudjam pakolni, és hát ez nem volt ám elég. Persze egyszerűbb dolgom lett volna, ha mondjuk lenne egy kedvenc szilárd fényvédős krémem, mivel az nem számít folyadéknak. Ugyan már próbáltam pár ilyet, de egyik sem nőtt a szívemhez.
A problémát viszonylag hamar megoldottam, ugyanis Budapesten volt szerencsém tiszteletemet tenni egy Müllerben, réges-régi kedvenc boltomban. Itt mindig is rengeteg európai biomárkának a termékeit lehetett kapni, és szerettem ott vásárolni, amíg Magyarországon laktam. Most egy Lavera bio naptejet vettem náluk, illetve ajakápolót és sampont is. Sőt, az első kettőt haza is tudtam hozni magammal a kézipoggyászban! A sampont pedig anyukámnak ajándékoztam, hogy használja el.
📍Tipp: Kézipoggyászos, repülős utazásokhoz tudom ajánlani a szilárd samponokat, balzsamokat, testápolókat, arctisztítókat, szappanokat, mivel ezek nem számítanak folyadéknak, és nem kell beleférniük a kis folyadékos zacskóba. Tehát, ha te például már megtaláltad a tökéletes szilárd fényvédős krémet, akkor könnyebb dolgod lett volna az utazásod során, mint nekem.
Biciklivel közlekedtem Budapesten
Amikor Budapestre látogatok, szeretek minél többet biciklivel közlekedni. Idén egy kempingbiciklivel róttam a pesti utakat éjjel-nappal. Nem mondom, néha kényelmetlen volt a 40 fokban tekerni, de még így is sokkal jobban élveztem, mint a tömegközlekedést, ahol még az emberek is hozzám tapadnak, meg testszag árad mindenhonnan. Sajnos érzékeny vagyok az ilyesmire, úgyhogy biciklizés előnyben! És persze közben meg lehet csodálni a város régi épületeit!
Tudtunk komposztálni az olasz szálláson
Néha sikerül olyan helyre utazni, ahol a komposztálás pont ugyanannyira a mindennapi élet része, mint nálunk itt Montréalban. Az idei olasz nyaraláson pozitívan csalódtam, hogy mind Bresciában, mind pedig Lignanoban állt egy-egy komposztkuka az utcán, a szálláshoz közel. A Bresciában lévőt csak helyi lakók használhatták, kártyával lehetett nyitni őket, akárcsak a tavalyiakat Bolognában. Szerencsére itt nem is volt nagy szükségünk komposztálásra, mivel nem főztünk és nem dobtunk ki kaját. Max. egy-két szalvétát meg paradicsomvéget komposztáltunk volna.
Viszont Lignanoban legtöbbször a szálláson ettünk-ittunk, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy ki tudtuk dobni a közeli komposztkukába az összegyűlt hulladékunkat. És nemcsak az olaszoknál, hanem a kanadai faházas kiruccanásunk alatt is komposztáltunk. Itt szintén jól jött, mivel sokat főztünk, és grilleztünk is. Meg persze az a rengeteg kávézacc is jó helyre kerülhetett így, amit négyen termeltünk az alatt a pár nap alatt.
Autót béreltünk és egy elektromosat kaptunk
Kanadai kiruccanásunkhoz mindig autót szoktunk bérelni, mivel nekünk nincs sajátunk, mert nem használnánk eleget. Az, hogy pont milyen járgányt kapunk a bérlőtől, mindig csak az átvétel napján derül ki. Most először egy teljesen elektromos kocsi jutott nekünk. Mivel a világ végére utaztunk, egy tó mellé, kérdéses volt, hogy hol tudjuk majd tölteni, és ez okozott is némi szorongást. De szerencsére be tudtuk dugni a ház garázsánál egy konnektorba, úgyhogy megoldódott a dolog.
Egy bérelt autó mindig fenntarthatóbb, mint mondjuk egy olyan, ami a sajátod, mivel általában sokkal jobban kihasználják őket. És ha már egyszer legyártották a járművet, annál kisebb az ökológiai lábnyoma, minél többet használják, és minél többen ülnek benne. Számunkra most az plusz előny volt, hogy egy teljesen elektromos autót adtak, főleg, hogy itt Québec tartományban vízenergiát használnak az áramellátáshoz, így teljesen zöld energiával tudtuk teletölteni az autót a nyaralásunk alatt.
A szénlábnyomról is készítettünk már podcastadást. Hallgass bele!
Hajpakolás olívaolajjal házilag
Egyszer régen írtam egy cikket a blogomra, a Pohókára, arról, hogy hogyan készíts kókuszolajos hajpakolást otthon. Mikor megérkeztem Budapestre az olasz nyaralásból, hiányzott egy kis plusz szeretet a hajamnak, mivel a tengervíz, nap, homok annyira nem tettek jót neki, és eszembe jutott ez a régi blogposzt. A mindennapjaimban nem szoktam hajpakolást használni, és nem is vittem magammal ilyesmit a nyaralásra, csak egy sima balzsamot, de úgy éreztem, ez most nem lesz elég.
Úgyhogy fogtam az olívaolajat, amit főzéshez használtam, beleborítottam egy kicsit egy csészébe, majd rákentem a hajamra hajmosás előtt. Valameddig állni hagytam, utána samponoztam. Mint mindig, most is imádtam a végeredményt. Jól jön, ha az ember a konyhából magára tud kenni ezt-azt, ami mind a bőrnek, mind a hajnak hasznos.
A montréali üvegvisszaváltás sötét oldala
A mai világban azt hinnénk, hogy az üvegújrahasznosítás már alap dolog egy fejlett országban, mint mondjuk Kanada. Pedig nem! Montréalban az üvegeket ugyan be lehet dobni a szelektív kukába, de nem hasznosítják úgy újra őket, ahogy az ember gondolná. Ugyanúgy a szeméttelepre kerülnek, mintha csak a sima kukába dobtam volna. Ugyanis a törött üvegeket a szeméttelepen ráterítik a szemét tetejére, tulajdonképpen szagzáróként. Tehát nem gyártanak belőle új üveget.
Na mikor ezt megtudtam, persze soha többet nem akartam egy üveget se beledobni a szelektív kukába. Még szerencse, hogy van 1-2 speciális konténer a városban, ahol összegyűjtik az üvegeket, és tényleg újrahasznosítják. De mivel ezek egyébként messze vannak tőlünk, ezért évente csak 1-2 alkalommal szoktuk ide elvinni az üvegeinket, amikor épp kocsit bérlünk utazáshoz. Most is így tettünk, és a tóparti utunkon megálltunk az üveggyűjtő konténereknél, és bedobtuk a pár hónap alatt összegyűlt üvegmennyiségünket. Ilyenkor mindig fellélegzem, hogy végre eltűntek az üvegek a szekrényből, és hogy nem kellett a szeméttelepre küldenem őket.
