Egyik kedvenc hobbim az olvasás. Mióta Montréalban élek, nagy rajongója vagyok a helyi könyvtárnak, ahonnan szinte kizárólag e-könyveket szoktam kölcsönözni. Szeretem a digitális verziót, mert egy-egy kattintással kölcsönözhetem és adhatom vissza a köteteket.
Sőt, még a késedelmi díjtól sem kell félnem, mert minden visszakerül magától a virtuális polcra, amint lejár a 21 napos kölcsönzési idő. Ez egy óriási pozitívum számomra, mert mikor egyetemre jártam, késedelmi díjat halmoztam késedelmi díjra. Sosem volt energiám időben visszavinni a könyveket a különböző Szabó Ervin tagkönyvtárakba.
Akármennyire is szeretek a tabletemen olvasni, nemrég tettem egy kivételt, és egy papír alapú könyvet kölcsönöztem. Elsőre sajnos nem találtam meg a könyvtárban semmilyen formában, így hát ajánlottam nekik, hogy szerezzék be. Pár hét múlva felhívtak telefonon, hogy egy másik város könyvtárából át tudják nekem szállítatni, ha még mindig érdekel. Naná, hogy érdekel!
Annyira különlegesnek éreztem ezt a könyvet. Leginkább amiatt, hogy nekem személyesen hozták ide máshonnan. De különlegessé tette az is, hogy szinte új állapotban érkezett, talán én voltam az első olvasója. És persze az is emelte az értékét számomra, hogy heteket kellett várnom rá. Tökéletes példa a késleltetett jutalom kérdésére, de ebbe most ne menjünk be.
Persze, akár egy kattintással megvehettem volna online is, e-könyvben. De évek óta nem vásárolok könyveket, mert rájöttem, hogy nekem nincsen szükségem rá, hogy birtokoljam őket. Én csak olvasni, olvasni és olvasni szeretnék, azt pedig legtöbbször megtehetem vásárlás nélkül is. Így néha várnom kell, de ettől csak még egyedibbé válik az élmény.
Na de miért is fenntartható a könyvtárazás? Azért, mert a köteteket újra és újra elolvassák az emberek, folyamatos körforgásban tartják őket. Így biztos, hogy hamarabb megtérül a gyártásukhoz használt energia és nyersanyag, mint például akkor, ha újonnan megveszik őket, aztán évtizedekig a polcon pihennek olvasatlanul. Röviden: a környezet szempontjából olyan valamit éri meg legyártani, amit ezerszer használnak, olyat pedig nem, amit csak egyszer vagy kétszer.
Ja, és amúgy a könyv, amiről szó volt: Robyn Flans – It’s About Time: Jeff Porcaro, The Man and His Music
Kapcsolódó podcastepizód: