Pár napja egy olyan dolgot tettem, amit korábban még soha: utólag visszahallgattam a podcastunk egy régi epizódját. Mégpedig a karácsonyi adást 2020-ból. Nosztalgikus hangulatom támadt, és kíváncsi voltam, miket meséltem 3 éve az ünnepi készülődésről.
Az akkori karácsony különösen emlékezetes számomra, mivel az volt az első, amit Kanadában töltöttem. A szokások, amiket akkor kialakítottunk az új, kanadai életünk részeként, azóta is velünk vannak. De mi az, ami változott azóta? És mi az, ami nem?
Karácsonyi díszek
Épp a kézzel készült karácsonyi díszeimen dolgoztam akkoriban, mikor felvettük az adást. Narancs- és citromkarikákat szárítottam, illetve vécépapír-gurigákból készítettem karácsonyfadíszeket, amiket még ma is használok. És habár minden évben határozottan eltervezem, hogy „na most jött el az ideje, hogy alkossak pár új díszt”, erre nem került sor. Viszont nem is vásároltam egyet sem, ami jó pont. Tartom magam az „egy kis doboz karácsonyfadísz, és nem több” szabályomhoz.
Fenyőfa
2020-ban eldöntöttük, hogy vágott fát szeretnénk venni, mert egy műanyagot kb. 20 évig kellene használni, hogy fenntarthatóbb legyen, mint a vágott. És akkoriban a vágott jobb ötletnek tűnt, ezért megvettük a legmagasabbat, ami befért a lakásba, majd hazasétáltunk vele az árustól. Sőt még egy fémből készült, itt Kanadában gyártott masszív karácsonyfatalpat is beszereztünk hozzá. A fát azóta is minden évben gyalog hozzuk haza az éppen legközelebbi árustól, és a karácsonyfatalp is minden decemberben boldogan kerül ki a szekrényből, hogy végre ellássa feladatát.
Bal: Kézzel készült díszeim a fán, vécépapír-gurigákból, gyufásdobozból, narancsból, tobozból és szalagokból. Jobb: Kanadában készült fém karácsonyfatalp
Errefelé egyébként az a szokás, hogy a fát már november végén, december elején megveszik és feldíszítik, úgyhogy mi is így csináljuk, mióta itt élünk. A fa január közepéig-végéig áll a lakásunkban, aztán pedig kirakjuk az út szélére egy meghatározott időpontban, és a város központilag elszállítja. A fákat ezután újrahasznosítják és faforgács készül belőlük.
Ha még többet szeretnél hallani a karácsonyfa kérdéséről, egy 2022-es podcastepizódban részletesebben is körüljárjuk ezt a témát Fatival.
Lakásdekor
„Na de mivel dekorálok, ha nincsen semmim otthon, ami kifejezetten karácsonyi?” – tettem fel a kérdést a podcastban. Hát, még mindig ugyanazokkal, mint 3 éve! Még mindig nem szeretem a kizárólag karácsonykor használt tárgyakat, mert számomra nem tűnik túl fenntarthatónak, hogy az évnek csak egy icipici szakaszában használunk valamit, aztán meg 10 hónapra eldobozoljuk. Úgyhogy a karácsonyi dekor és a díszek sem gyarapodtak, viszont a téli dekorációt azóta is szeretem.
Textilek: Számomra leginkább a textilek jelentik a téli dekorációt, azon belül is ezeknek a színe vagy textúrája az, amitől télinek nyilvánítom. Sötétzöld? Téli! Bordó? Téli! Műszőrme? Téli!
Például a szőrmés díszpárnahuzat, amit az adásban említek, még mindig az egyik kedvencem, sőt idén vettem még egyet. Ezeket kb. szeptembertől márciusig használom. Nem mintha szeptemberben már hideg lenne, de folyton annyira várom az őszt és a telet, hogy minél hamarabb lecserélem a lakástextileket őszi-téliekre, annál jobb lesz a hangulatom.
A párnahuzaton kívül 2020 óta újdonság a háztartásomban 2 db kockás konyharuha és 2 db pici, textil edényalátét, amiknek mondhatni karácsonyi a mintájuk, de ezeket is több hónapig használom egyébként.
Bal: Piros kockás textilek, amiket ősszel és télen is használok. Jobb: A legkarácsonyibb mintás textil a lakásunkban, és egy szójagyertya
Égősorok: „Ez a kedvenc karácsonyi dekorációm” – jegyzem meg az adásban az égősorokról, majd hozzáteszem, hogy „minden szobában van egy”. Na, hát ez a fajta rajongásom azóta sem változott. Égősor minden szobában, majdnem egész évben. Az egyiket ráadásul pont Fatitól kaptam használtan, mikor elköltözött Európába.
Fenyőágak a parkból: A másik kedvenc szokásom, amit azóta is tartok, hogy fenyőágakat gyűjtök a közeli parkokban a földről, és aztán felhasználom őket a lakás dekorálásához. Már megvoltak a saját kis ismerős helyszíneim és fenyőfáim, de idén átköltöztünk egy másik környékre, és még várat magára az a rész, hogy felfedezzem a közeli fenyőfákat. Már alig várom, hogy gyűjtögetésbe kezdhessek!
Gyertyák: A gyertyák szempontjából határozottan javultam, mivel már egyáltalán nem veszek olyat, ami paraffin alapú. Sajnos egy átlagos gyertya paraffinból készül, ami ugyebár kőolajszármazék, és ez sem a környezetnek, sem az egészségünknek nem tesz jót, mivel az égetés során káros anyagok kerülnek a levegőbe. Már évek óta próbálok nem venni paraffin gyertyákat, de csak most sikerült teljesen lecserélnem őket. Idén csak szójagyertyákat vásároltam, és mindegyiket itt Kanadában gyártották, köztük az adventi gyertyáimat is. Egy kis online kutatást igényelt a dolog, hogy az adventi asztaldíszhez megtaláljam a legolcsóbb helyi, kézműves szójagyertyákat, de megérte.
A gyertyamaradékokat pedig még mindig újraöntöm évente 1-2 alkalommal, és még mindig szórakoztatónak találom.
Ajándékozás
Mi a férjemmel sosem szoktunk ajándékozni egymás között, sem karácsonykor, sem máskor. Helyette élményekkel ünneplünk mindent. Elutazunk közösen valahova, vagy étteremben vacsorázunk, elmegyünk egy koncertre, balettre, színházba. Idén viszont felvetettem, hogy szeretném, ha ajándékoznánk, de kizárólag ehető-iható dolgokat. Csak hogy legyen valami meglepetés. És mivel imádok csomagolni – ahogy a podcastban is elhangzik –, már alig várom, hogy újra csomagolhassak! Sok-sok dekoratív papírom van itthon, amiket az online csomagokból szoktam megtartani, szóval az egész csomagolósdit újrafelhasznált papírokkal fogom megoldani, vásárolnom pedig nem kell semmit.
Karácsonyi menü
Az ünnepi menü egyrészt akkor lehet fenntarthatóbb, ha például húsmentesen étkezünk, vagy ha magasabb szintre emeljük, akkor akár tej- és tojásmentesen is. Illetve fontos az is, hogy figyeljünk arra, hogy ne vesszen kárba étel.
Nálam az ünnepi menü eddig sosem volt húsmentes, mivel halat és tengeri herkentyűket szoktunk enni ilyenkor, de mindig főzök vegetáriánus fogást is, és a sütikben egyre többet kísérletezem vegán verziókkal.
Az ételhulladék elkerülése nem okoz nálunk problémát ilyenkor, nem szokott kárba veszni semmi. Viszont idén még egy kicsit fenntarthatóbbak leszünk, mint eddig bármikor, mivel itt az új lakásban már van komposztkukánk, és minden szerves hulladék, ami a menü készítése közben keletkezik, megy a komposztba.
Ennyi volt mára a kis visszatekintésünk 2020-ba. Köszi, hogy felültetek velem a nosztalgiavonatra! Nem hiába ezt az epizódot neveztem meg egyik kedvencemként a záróepizódunkban. Igaz rettegtem, milyen lesz visszahallgatni magamat 3 év után, végül örülök, hogy megtettem. Abszolút visszatértek az akkori emlékek, illetve átjött a hangulat is, amire emlékeztem, hogy körülölelte ezt az epizódot. Hallgassátok meg ti is (újra)!
Ha pedig videót is néznétek a témában, íme a karácsonyi készülődős videóm 2022-ből: